Csík zenekar


2009.09.12. 14:11 | Szerző: zendo | Kommentek: 3

Pántlikás kalapomat meghatottan és zavartan gyűrögetve, mély főhajtással és kellő megilletődöttséggel köszönném meg Csík Jánosnak a sok csodálatos koncertet, ha egyszer személyesen találkoznánk. Meg ha lenne pántlikás kalapom...

 

Trójai falóként csempészték be a népzenét a könnyűzenei feldolgozásokkal, ezzel be is írták magukat a magyar zenetörténelembe. Zenetanárok hada évtizedek alatt nem volt képes ennyi fiatalhoz eljuttatni a népzenét, fásult mozdulattal ejtették ki kezükből a hangvillát nap mint nap: Reménytelen! Ezek a mai fiatalok már nem szeretik a népzenét. Csak a sok igénytelen rapet és hip-hopot hallgatják! Tolják a csíkot és nem hallgatják! Dehogynem, csak jól kell csomagolni!Üzleti iskolákban esettanulmányként kellene terjeszteni zseniális ötletüket.
 
Találó szó a feldolgozás, mert valóban FELdolgozták, FELemelték a Kispál és Quimby dalokat (Csillag vagy Fecske, Most múlik pontosan). Poros tabukat döngetve műfaji határokat törtek át és nem működne ez a kohéziós erő, ha nem adnák meg a tiszteletet és az elismerést a könnyűzenének.
 
A Tankcsapda klasszikust (Üljenek a fiúk ölébe a lányok!) sem csápolva, húrszaggató módon, a vonót a nézők közé hajítva adták elő, hanem nemes egyszerűséggel. És lenyűgöző a hatás! Mert az egyszerű nagyszerű.
 
Sallangmentes a játékuk, matyóhímzés és mórikálás nélkül szeretettel, tüzesen játszanak. Ahogy kell! A kétszeres anyuka Majorosi Marianna szálfaegyenes tartással, üvegestáncot járva nagy lelki nyugalommal és biztonságot adó erővel és ölel át minket varázslatos hangjával. Barcza Zsolt füstölgő cimbalomjátéka egészen egyedülálló, éppúgy mint a vonósok összeszokott férfias lendülete: a hetyke bajszú Sárkány évében született énekes, hegedűs zenekarvezető Csík János, a bartóki hagyományokat folytató Bartók József, Kunos Tamás brácsa, Szabó Attila hegedű.
 
Sokáig azt hittem, hogy a Besh oDrom fúvósát nem múlhatja felül senki. De Makó Péternél csak Makó Péter lehet jobb. De jó, hogy két zenekarban is hallhatom!
 
Hogy milyen érzés a zenéjüket hallgatni? A bogácsi pincesoron üldögéltem néhány éve, háromlábú kis széken. Egy idős bácsi töltötte saját érlelésű borával meg poharamat, miközben a lenyugvó napot néztem a hegyek gyűrűjén túl. Egy élet tudása és munkája volt abban a nedűben. Vagy talán generációké. A föld, az Élet szeretete.
 
Kodály mosolygós szellemalakja ott lebegett tegnap a Zöld Pardonban és baseballsapkás, deszkás cipős kis srácok jöttek jattolni hozzá, Na szeva, Zotya, mi a pálya?
 
A keverőpultosok úgy látszik más hangszerekhez szoktak, mert a véget nem érő behangolás most sem maradt el, de addig legalább volt időnk söröspohárból és szívószálból némi lelemény hozzáadásával köcsögdudát készíteni. A pálinkás stand körasztalának ütögetve pedig a ritmusszekciót erősítettük a színpad mellett. Lovasit nem a műszaki nehézségek miatt nem hallottuk, hanem hangszálbántalmai miatt nem tudott eleget tenni a fellépésnek. Ezúton kívánok gyógyulást neki, a mézes pálinka csodákra képes! Bár van egy mondás, miszerint „Egyszer mindent ki kell próbálni, kivéve a néptáncot és a vérfertőzést!”, azért a néptánccal kivételt tehetünk!
 
Érződik minden mozdulatokon, minden megnyilvánulásukon, hogy milyen nagyszerű emberek a zenekar tagjai. Szilárd értékrenddel, nyitott és tiszta szívvel folytatják áldásos missziójukat - fáradhatatlanul.
A felerősödő nacionalizmussal szembeszállva ők megtalálják a közös hangot szomszédainkkal: méghozzá a népzenével. A háborúkat és a gyűlöletet mindig a politikusok és vallási vezetők szítják, az öldöklésnek mégis a kisemberek az áldozatai. A hadseregekből is csak a katonazenekarokat kellene megtartani.
 
Felszínes és sekély érzelmekben bővelkedő világunkat katartikus erővel szembesítik a múltból jövő őszinte és mély érzésekkel. Amikor még tudtak mulatni az emberek, tudtak igazán szeretni és gyászolni. Amikor még számított a böcsület. Az adott szó. Amikor még volt vendégszeretet. És volt idő szalmakazlak tövében elheveredni és a szikrázóan kék égen gomolygó felhőkben gyönyörködni.
Érezni a Teremtő jelenlétét, a Rendet, a Harmóniát.
 
A Jóisten kísérje útjukon őket!

 

KOMMENTEK


Németh Gyula

2009.09.12. 16:57

Az elébb írt értelmezés találóan fejezi ki a Csík zenekar által a hallgatóiban kiváltott érzéseket és úgy vélem komoly hatása van, és lesz is valami mély módon az önazonosságtudat, lelkivilág kialakulásához a fiatalabb korúak részére (is)
A zene és ének egyszerűségében nagyszerű,(biztos, hogy ezt nagyon nehéz elérni)és az ott születettség hatását kelti.
Még sok dal előadásához kívánjuk részükre a jó egészséget és kitartást

Kapin Mihály

2009.09.13. 11:22

Hál'istennek,egy ilyen bedőlt hitelesnek mint én is, sikerül egy kis életerőt belecsempésznie a nyomasztó mindennapokba.
Köszönöm és isten áldása kísérje minden hangot,amit előcsalnak a szárazfából!

Sanyi

2009.09.13. 21:05

Ma én is ott voltam Budán a Fő téren, ahol fellépett a zenekar. Életem legnagyobb zenei élményem volt.
Köszönöm a Csík zenekarnak, és Presser Picinek, hogy kitalálta ezt az ünnepnapot. Találkozunk: jövőre ugyanitt, azaz Magyarországon.

KOMMENTÁLD EZT A BEJEGYZÉST


ajax loader