Hol a határ? - Hanna Hanna fesztivál


2009.09.05. 11:23 | Szerző: emil | Kommentek: 2

A komáromi hídhoz közeledtünk, amikor elénk lépett egy rendőr és megállított. A régi, határnál felbukkanó félelem jelent meg bennem. Aztán átengedtek, lassan haladtunk a hídon piros-fehér zászlók és transzparensek mellett. Az egyiket megjegyeztem: „Idősebb vagyok, mint Szlovákia”. Mi a franc van megint? – gondoltam. Aztán megérkeztünk a fesztiválra és gyorsan elfelejtettem a rossz érzéseket.

 

Hanna-Hanna fesztiválról tavaly hallottam először, mint valami kis szlovák eseményről. Idén mindenki beszélt róla, meg is hívtak fellépni. Amikor beajánlottam a népes zenekaraimat is, kiderült, hogy nem fog működni – csak úti költséget fizetnek. Ezen a nyáron voltam pár ilyen fesztiválon, valahol buktam is. Meg persze a szokásos, „fizetős” megafeszteken is felléptem. Mi a különbség feelingben a kettő között? Az egyik olyan, mint a nyaralás, a másik olyan, mint a munka.
A fesztivál egy tanyán zajlik, Duna holtága mellett, gyönyörű természeti helyen. A házi állatok mászkálnak az emberek között, a tanya tulajdonosa cowboyra hasonlít, és semmire nem mond nemet – ismeretlenül megengedte nekünk, hogy elvigyük az egyik csónakját egy körre. Tanács pároknak, akik kezdők a csónakázásban: ne add a kedvesednek a másik evezőt, mert felborul a csónak. Inkább evezz egyedül és gyönyörködj a tájban gyönyörködő párodban.
 
 
Két napig teljes nyugalomban éltünk. Nem számított, megkapjuk-e a megígért szállást (Space of Joy-os orosz barátaink teepee-jében volt bőven hely), ki lép fel (pedig voltak ismert magyar és érdekes környékbeli zenekarok), vannak-e a fesztiválon ismerősök (ismeretlenekkel ugyanolyan jól éreztünk magunkat), az sem, hogy fellépés közben a hátamra esett az eső – az embereket is beterelte a chill-out sátorba és így nagyobb lett a közönségem. A fesztivál védőszentjét, az óriás szalma gorillát Izmaelnek neveztem el és kiderült, hogy tényleg ő (lásd Daniel Quinn „Izmael” c. könyvét).
 
 
A dolgokat összehasonlításban lehet értékelni – amikor kimentünk a városba fácán levest enni és az étteremben 2 órán át hallgattunk valamelyik magyar kereskedelmi rádiót, a gyomrunk összeszorult és nem értettük – tényleg ekkora hamisság közepette élünk?
Egyébként nem tudtam eldönteni, milyen országban vagyok. Többnyire magyarul beszéltek, többen érdekesen, de voltak szlovák szlovákok is meg persze sok más nemzet. Nem is kell mondanom, hogy probléma nem volt.
Visszafelé menet Káosz elmondta, mi volt a hídfoglalás oka. Nem értettem az egészet. Aztán otthon kaptam pár adalék infót. Kezdtem érteni. Minden a helyén. Ti játsszátok a játékaitokat, mi meg csináljuk a fesztivált.

  

 

KOMMENTEK


uy károly

2009.09.09. 11:34

azigaz bárhovamentem ahatáronturamagyar területre sehol nem éreztetékvelem minekjötem köszönet felvidék ukrajnaerdély bácska csak ausztriában éreztetik hogy öktöbbek sziasztok

korne1

2011.08.26. 11:19

az ideiről:
http://hangzorro.hu/hanna-hanna-fesztival/

KOMMENTÁLD EZT A BEJEGYZÉST


ajax loader