Útra vált belőlünk a jobbik részünk, Cseh Tamás nincs többé közöttünk.


2009.08.08. 16:31 | Szerző: Szabó András Bálint | Kommentek: 0

Hát mi igényeltük. Annál is inkább, minthogy a Bakonyiak törzsfőnöke az a Cseh Tamás volt, akinek zenéje és rendkívül érzékeny, intellektuális mondanivalója, gondolatai köré akkor tájt már szerveződni látszott egy kisebb baráti társaság az osztályból.

 

1989- et írunk, valahol a Pilis erdeiben, civilizációtól mentes természetvédelmi területen, picinyke indián törzs nyomaira bukkanunk. 

Valamikor évvége felé, osztályfőnöki órán Jakab tanár úr barátja látogatta meg a renitens 3/A- t, a József Attila Gimnáziumban, mondván ő a Bakonyi indián törzs egyik főnöke és segítségünkre lenne – amennyiben igényeljük – egy saját kis nomád indiántábor felállításában, amolyan bakonyi mintára. Hát mi igényeltük. Annál is inkább, minthogy a Bakonyiak törzsfőnöke az a Cseh Tamás volt, akinek zenéje és rendkívül rendkívül érzékeny, intellektuális mondanivalója, gondolatai köré akkor tájt már szerveződni látszott egy kisebb baráti társaság az osztályból. Persze, hogy elmegyünk két hétre indiánnak, ha valóban olyan lesz, mint ahogy azt az osztályfőnöki órán leírták, és képekkel illusztrálták nekünk.

Az Antoinet és Désirét, a Jóslat, vagy a Frontátvonulás dalait, már-már filozófiai magasságokba emelkedő gondolatiságát úgy szívtuk magunkba akkortájt, mintha kötelező lett volna. Nem volt mit tenni, hatottak a dalok és a szöveg, valamint Cseh Tamás előadásmódja, a világ egyik legnehezebb műfajában, egy szál gitárral a kézben. Olyan jó tanácsokkal látott el és vértezett fel minket, hogy még e jubileumi 20 év távlatából sem kopott meg a fénye, csillogása, s talán még intenzívebben éljük meg a „munkásszállós, Vetró Irénes, születésnapos, nagy régi sólymos” történeteket, mint egykoron.

Bereményi Géza és Cseh Tamás rendkívüli alkotópárosa ott, akkor, azokban a tiszta és idilli gimnáziumi években vésődött belénk örök időre, lényünk és személyiségünk intellektuális vázát képezve. Már hallom előre a hazai zenész elit megnyilvánulásait e szomorú esemény kapcsán. Egyesek valószínűleg majd arról elmélkednek, hogy tudott-e zenélni vagy sem – nekik most is ez a legfontosabb -, mások meg inkább saját fényüket polírozzák még e szomorú aktualitás kapcsán is. Ők, valószínűleg nem sokat értetek meg abból, amit az igazi nagyok üzenni szerettek volna nekünk, egyszerű pilisi, bakonyi indiánoknak itt, a kis magyar ugaron, valahol a kelet- európai füves préri legszélén.

Szerencsére a bakonyi törzsfőnök szelleme már örökre a mienk, s bár útra vált, de a jobbik részét mégis itt hagyta nekünk, egyszerű rajongóknak, mindazoknak, akik a világ dolgai iránti érzékenységet az egyszerű verbális megnyilvánulásnál, kicsit komolyabban gondolják, ahogy azt Cseh Tamás tetteivel és művészetével bizonyította mindvégig életében. Köszönjük, hogy lényünk, személyiségünk formáltátok, mert részünké váltatok mindörökre, köszönjük!!

 

KOMMENTÁLD EZT A BEJEGYZÉST


ajax loader